dnes je 25.04.2014, meniny má Marek

Történet

A legkorábbi feltárt bronztárgy egy a város határában talált fejsze. Később kelták hatoltak be a Szepességbe, Sp. N. Ves / Iglón / pl. számos kelta ezüstpénzt és két kelta arany aprópénz került elő. A népvándorlás mozgalmas időszakában, a Vl. Század elején a Szepességbe szlávok települtek. A város délkeleti határában, Pod Kudlovec térségben a szlávok ősei kezdetleges házait találták meg, a Közép- Szepesség e része a Nagymorva Birodalom alatt szlávokkal volt benépesítve.

Sp. N. Ves / Igló / alapítását a Xlll. Századra tehetjük. Benépesülését visszavette a tatárjárás. IV. Béla ezért telepeseket- a hospeseket – hívott a környékre, őket különleges kiváltságokkal ruházta fel. 6.

Az első írásbeli feljegyzést a városról, mint új településről Fülöp esztergomi érsek 1268. november 29. napján kelt okiratában olvashatjuk, a várost Villa Nova néven említi.

Innen ered a település német Zipser Neudorf és szlovák Spišská Nová Ves, am. Szlovákújfalu neve is. Ekkor már jelen volt a városban az egyház, templom is épült, így biztosra vehetjük, hogy a várost még 1268 előtt alapították. A szepesi szász közösségek kiváltságjogai már IV. Béla uralkodása alatt megvoltak. A szepesi szász közösség előjogát biztosította a V. István által 1271 – ben kiadott első kiváltságlevél, felszabadítva a Szepességben elő szászokat az illetékfizetés, valamint a termény- és áru-beszolgáltatás alól. Kiváltságug volt az ércbányászat, halászat, vadászat, erdőgazdálkodás. Szabadon felhasználhatták, szántófőldnek a kiirtot erdőket is.

A régi német Igilszemélynevéből eredeztetett Igló név 1312-ben fordul elő először, az Iglauból / ma Jihlava / érkezett német telelpesekre utal.

A város legfontosabb privilégiuma, melyet 1380. december 6. napján kapott, a hetivásár volt. Nagy Lajos elrendelte, hogy a város lakossága hetente egyszer, minden szombaton vásárt rendezhet. Kereskedelmi tevékenységet folytatni csak ezen a vásáron lehetett. A vásártartás joga több költséges feladatot is adott Iglónak, hiszen városfalat kellett építeni stb. A beruházások bisztosították a lakók és a vásár látogatóinak biztonságát. Korábbi kutatások azt is bizonyítják, hogy Igló köré egyi 1,2 m széles és 2,2 m magas városfal épült, melyet 6 m széles és 2 m mély árok vett körül. A városnak 4 kapuja létezett: a lőcsei, a rozsnyói, a felső és a malom kapu.

Zsigmond király 1408- ban új privilégiumot adományozott városunknak. Megengedte, hogy a heti vásárokon kívül – minden évben augusztus 15 – én, a templom védőszentjének napján, Mária mennybemenetének ünnepén- egy éves vásárral évfordulót ünepeljenek. 1435. december 6 – án kelt okiratában megerősíti a városi előjogokat, és kiadja a kizárólagos jogot Igló számára évente három vásárrendezésre.

A vásári kiválságjogok megengedték a messze földről érkezett kereskedőknek, hogy kirakhatják és árusíthatják termékeit, áruikat, valalmint a helybéli iparosoktól árut vásárolhatnak, ezért illetéket kellet fizetniük. A vásári jog megparancsolta azt is, hogy a városba a vásár helyére illedelmesen kell bevonulni, ott egyezkedni, üzletelni csak a korabeli udvariassági szokások szerint lehetett. Egy vásár maximum 4 hétig tarthatott, ünnep előtt 2 hétig, és ünnep után két hétig. Az éves vásárokra nem csak Szepes vármegyéből, de Liptóból, Gömörből, és távolabbi megyékből is eljártak a kereskedők. Nem hiányoztak a Lengyelországból , Erdélyből, Oroszországból érkező vásárosok sem. Minthogy Sp. Nová Ves / Igló / bányászváros volt, érvényesek voltak az akkori pénzváltási előírások, melyek szerint a városba érkező kereskedők, árusok csak egy márka dénárt hozhattak megukkal kézpénzben, ezen felül arannyal kellett fizetni. Ez az előírás jelentősen segítette a város kereskedőinek, lakóinak vagyonosodását.

A XIV. Század első felében Sp. N. Ves / Iglónak / már volt egyházi városi iskolája. Ez volt a legrégebbi iskola a városban. Az első tanárok papok voltak, közöttük Gaál János és bátya, Konrád. Akkoriban az iskola oktatás alapja az írás, olvasás, számtan és a ének volt. Magas színvonalon tanították a hét szabad művészetet, s a helyesírást, dialektust, logikát, rétorikát, aritmetikát, geometriát, zenét, asztronómiát. Az része volt még az új stílus használata, a verses írás használata a hivatalos okmányokon. Az egyházi városi iskolában a nemes családok fiai tanultak.

Gaál Konrád Sp. N. Ves / Iglón / alapította 1357 –ben Magyarország legismertebb gótikus harangöntő műhelyét. A mestert a visegrádi nagyharang öntéséért és felálításért Nagy Lajos 1357. azgusztus 1 – jén kiváltságjogokkal jutalmazta és nemesi rangra emelte. / A nagyharang öntőgödre és öntőformájának töredékei előkerültek a visegrádi alsóvárban /

Ezen kiválságjogot biztosították a mesternek a jövőbeni lakhelyválasztást, felmenteték a szülőházát / melyben a fivéreivel együtt lakot / az illetékfizetés alól. Gaál Konrád a testvéreivel –Jánossal és Miklóssal a Szepességet választotta lakóhelyül, ahol bőven volt a harangöntéshez használatos vörösréz, az erdők tele voltak egészéges fákal, valalmint az építéshez szükséges anyagokkal. Harangjai a mai napig használatban vannak, hibátlan, tökéletes formájuk és hangzásuk lenyűgöző.

A harangöntő műhelyben csodálatos keresztelő medencék is készültek, ma a legrégebbi és legértékesebb kincseinkhez tartoznak. Gaál mester halála után a műhely vezetését a mester veje Weygel János vette át. 1390- ben ő öntötte a krakkói Mária templom két harangját. Utolsóként öntött nagyon ismert harangja a Szepeskáptalanban mai napig használt Orbán harang 1426-ból. Weygel János a családi műhely vezetésében Konrád unokaöccse, ifj. Gaál Miklós követte. A műhely hagyományait tovább vitték a testvérei- Vincent és Pál – valamint nagybátyjának, Miklósnak a unokái. Végül az utolsó legismertebb harangöntő mester Wagner János volt. A mester a Gaál családba nősült, úgy, mint korábban a Weygel János. A műhelyét a továbbiakban fenntartó mesterek később már csak ágyúgolyókat öntöttek, azonban több mint 500 évig minden templomtoronyban ún. Gaál –harangok szóltak.

A középkorban a környék az egyik legfontosabb gazdasági ágazata a bányászat volt, bisztos megélhetést adva a lakosságnak, hagyományai formálták az erkölcsöt, a szokásokat, és jelentősen befolyásolták a népesség életét. A bányászok híresek voltak büzskeségükől, öszetartásukról, valalmint szakmájuk megbecsüléséről. Akkoriban a bányaművelés nagyon kezdetleges eszközökkel folyt- ékkel, kalapácsal, lapáttal. Amíg a bányászok hetente 50 – 70 dénár fizetést kaptak, addig a városi munkások kb. 40 dénárt kerestek. A bányászok szombaton és vasárnap nem dolgoztak.

A város határában több bányát is nyitottak, ezek mellet fémolvasztó kemencéket, hámort építettek, a fém feldolgozására – a kemencék fűtéséhez a környék erdeiből használták fel a fát. A fém olvasztásához fontos elem volt a faszén, melyet a szénégető munkások állítottak elő. Az égetéshez szükséges fatörzseket boksákba rakták, agyaggal körültapasztoták, begyújtották, majd levegő nélkül hagyták lassan parászlani. A fa szénné alakult át, míg a boksákban lévő parász alól kipergett a kiásott gödörbe a melléktermék .

1412. november 8 –án a sokat háborúskodó Zsigmod király 360 évre zálogba adta II. Úlászló lengyel királynak a 13. szepességi várost / Igló, Szepesbéla, Lubló, Menhárd, Duránd, Poprád, Strázsa, Felka, Szepesolaszi, Szepesváralja, Ruszkin, Mateóc, Szepesszombat/ az Ólublói uradalmat – Ólubló, Podolín, Gnézda – a hozzá tartozó falvakkal. Minthogy ennek a zálognak igazi királyi értéke volt, ezt igazolja a korabeli szövegmagyarázat is: “ a Szepesség a leggazdagabb, kulturálisan legfejletteb vidék Közép- Európában... „. Nagyon valószínű, hogy a lengyel király az okmány aláírása elött azért jól megvizsgálta a szepesi városok gazdasági allapotát, melyet Zsigmond király elmulasztott.

A királyok és a országgyűlés folyamatosan próbálta kiszabadítani a szepesi városokat a zálogból. Voltak uralkodók, akik saját jövedelmüket is feláldozták volna a cél érdkében. A lengyel királyok viszont mindenféle kifogással élve nem akarták pénzre visszaváltani a városokat. A zálog 360 évig tartott. 1772. november 5 – én szakadt vége az ínséges időknek, Sp. N. Ves / Igló / nagy ünnepségek közepette viszakerült Magyarországhoz. Köszönhető ez Mária Teréziának, aki augusztus 5–én Lengyelország területének felosztásakor megszerezte Halics városát 3 millió lakossal, valamint a szepesi zálogba adott városokat. Nagy kérdés volt, hogy hova tartozzanak igazgatási és politikai szempontból.

1774 – ben kialakították a 13 szepesi város tartományát. Mária Terézia 1778 – ban még három várost csatolt hozzá, így 16 szepesi városi tartomány jött létre. A Szepesség ura a gróf volt, székhelye pedig az iglói városháza lett.

A város 1777 - 1779 – ben felépítette az új városházát, mely az 1515- től működő piac helyére került. Mivel Sp. N. Ves / Igló / volt a székhelye mind a tartományi tanácsnak, mind a városoknak összefogó legfelsőbb szervnek, akik itt tartották nyilvános üléseiket, a városnak a kötelessége volt a vedégek / polgármesterek, helyetteseik stb. / itt tartózkodása alatt jó minőségű szállásról gondoskodni. Felépített 16 új házat, ahol iglói tartózkodásuk alatt laktak a polgármesterek, tisztviselők, minden szepesi városnak építettek egy rezidenciát. Így jött letre a Tizenhatos utca, melynek helyén most a Jégkorong stadion áll. Sp. N. Ves / Igló / fontos város lett a politikai és gazdasági életben is. Fő bevételi forása a bányászat maradt, 1779 – től 16 vörösrészbánya működött, valalmint 24 vas-és rézbánya is nyílt.

Sp. N. Ves / Igló / lakósságát a középkorban zömmel németek tették ki. A szászok nagyon ragaszkodtak az óhazához, így híven megtartották kulturális és társadalmi szokásait. A kint tanulók és az utazók új gondolatokat, új technikai vivmányokat, hoztak az óházából, pl. Luther Márton tanításait, melyet a Szepességben, mint tipikus német kultúrát fogadtak el. Sp. N. Ves / Iglón / a reformáció 1522 – től kezdődött a protestáns vallás bevezetésével. 1569- ben a katolikus miséket is betiltották. 1674- ben került vissza a templom a katolikusokhoz. Az evangélikusok 1694 – ben a mai ipari iskola udvarán építették fel fatemplomukat.

A XIX.század közepén Fényes Elek így ír Iglórol:“ ... a 16 szepesi városok közt fő és legnagyobb város, egy széles, gyönyörű völgyben, felséges kilátással a távoleső Kárpát hegyeire...“ „ a város szépen és rendesen épült „

A szabadságharc során a várost is érintették a fegyveres harcok. 1849. február 2 – án a délutáni órákban bevonult a városba a magyar hadsereg. A császár hívei elvitték a hírt a Lőcsén állomásozó császári sereg kapitányának, Kieseweternek, aki félreértésből megtámadta a várost. Ekkor égett le a templomtorony , a harangok megsemmisültek, a főtéri házak a lángokban pusztultak el, a városban óriási zűrzavar támadt. A hajnalig tartó csatában 53 magyar honvéd esett el, hősiességüket a helyi temetőben emlékmű őrzi. Végül a magyar túlerő legyőzte Lőcse császári katonáit, és kizavarta őket a városból, de óriási volt a kár, a rombolás.

1871 – ben megépült a Kassa- Oderberg / ma : Bohumin / vasút, Sp. N. Ves / Igló / állomást kapott, mely további fejlődéssel járt. A századfordulón üzembe helyezték a városi erőművet.

Az I. világhaború kitörése után kevés volt az élelem, az árak a csillagos égig emelkedtek, ezért 1915. november 25 – én a város magyar lapszerkeztője Telléry Gyula vezetése alatt gyűlést hívtak össze, ahol maximálták az élelmiszerárakat, és 1916 januárjától csak jegyre lehetett élelmiszert kapni. Szlovák és cseh politikusok a nyugati kormányok előtt nagymértékben népszerűsítették Cseszlovákia megalapításának gondolatát. 1918- ban a Osztrák- Magyar Monarchia megszűnésekor a nagyhatalmak újra osztották Európa területét, ezzel a Szepesség jövőjét is eldöntötték.

Az új körülmények új fejlődésre indították az államot. 1919 márciusától szlovák iskolák nyíltak, először csak elemi iskolás. 1919 – ben adták ki Iglón az első szlovák újságot „Tátra „ név alatt, melynek szerkesztője Hanula Józef, ismert akadémikus festő volt / 1863 -1944, állandó kiállítása ma az iglói Szepesi Művészeti Galériában található / Kiadták az első szlovák helyesírási szabályzatot is.

A második világháborúban Szlovákia politikailag erősen kőtődött Németországhoz és német támogatással letrejött a független Szlovák Köztársaság. 1939. október első felében a német lakosok többsége elköltözött a városból. A nyugati koalíció erősen ellenezte az önálló szlovák államot, és Csehszlovákia újraegyesítését akarták.

Végül 1945 – ben a szovjet csapatok bevonulásával az önálló szlovák állam megszűnt. 1945. január 25- én több napos harcok árán az orosz hadsereg elfoglalta Sp. N. Ves / Igló / városát is, és kiűzte a németeket. 1945 – ben újra kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. 1945 – től a háború utáni újjáépítésről kellet gondoskodni, az épületek felújítása 1989 – ig. tartott.